A karate rövid története

A karate eredete megfelelő dokumentumok hiányában igen homályos. Azt az elképzelést, mely szerint a karate Indiából ered, a legtöbb keletkutató elfogadja. Egy buddhista pap, Bodidharma (kínai nevén Daruma) megalapította különleges buddhista szektáját, melyet zennek nevezett el. Kínába tervezett utazást misszionáriusként. Megszokott volt, hogy ezek a vándorló papok képesek voltak arra, hogy útjaik során vadállatokkal és banditákkal eredményesen megküzdjenek. Időszámításunk után 500 körül Bodidharma megérkezett a kínai Chein-K'ang városába, Wu császár udvarába, ahol örömmel fogadták. Időnként elhagyta az udvart, északra, Henan tartományba ment, egy elszigetelt Shaolin templomba, hogy a zent tanítsa a szerzeteseknek. Ezzel egy időben a shorin kempot is oktatta, mert úgy gondolta, hogy a szellem kitisztulásához elengedhetetlen a megfelelően edzett test. Feljegyzések vannak kínai harcmodorokról az időszámításunk előtti 3. évezredből is, de azért tartjuk Bodidharmát a kínai kempo megalapítójának, mert a jóga és a zen meditációs gyakorlatait is ötvözte, ezen keresztül olyan tökéletes rendszert dolgozott ki, amelyet ma is ismerünk.
A zen tehát elválaszthatatlanul összefügg a karatéval, és a karate mesterek arra törekednek, hogy jobban elmélyüljenek általa.
Az idők folyamán a shorin kempo legfőbb felismeréseit a különböző pa pok érték el. Ugyancsak pap, Chiao Yuan, miután különböző vadállatok harci technikáit tanulmányozta - így a tigrisét, leopárdét, kígyóét és a daruét, valamint a mitológiai sárkányét -, rendszerezte ezek technikáit. Az állatoktól átvett elemek ma is megtalálhatók a karate repertoárjában. A papság és az orvostudomány közötti szoros kapcsolat Kínában nemcsak abban nyilvánult meg, hogy életfontosságú pontokat fedeztek fel a testen, amelyeket akupunkturálisan kezeltek, hanem olyan pontokat is, amelyek támadása a leghatékonyabb eredményt adja. Később ez a harci technika tovább terjedt északra Mongóliába, keletre Koreába és délkeletre Okinawá-ra. Végül elérte Japánt is, ahol a Ka-makura kor után (i. sz. 1 200) rendkí-vül népszerűvé vált. Főként a harcosok kasztja, a szamurájok fogadták nagy örömmel a különböző harci formákat és a zen filozófiát. A zen-buddhizmus erkölcsi tanítása és misztikuma megfelelt fogékonyságuknak, de az igazi vonzerő az volt számukra, hogy a nagy önfegyelem hatására kiváló álló- és tűrőképességre tehettek szert, és nagyszerű harcosokká válhattak. Kifejlődött bennük az a pszichikai képesség, hogy mind a maguk, mind az ellenfeleik képességeit, belső énjét megismerjék.
1400-ban és 1609-ben is megtörtént, hogy Okinawa szigetén a japán megszállók betiltották a fegyverviselést a lakosság számára. Ennek hatására a templomokhoz tartozó iskolákban zárt körökben oktatni kezdték a fegyver nélküli harcot, az okinawa-te (okinawai kéz) technikáit, hogy a lakosság megvédhesse magát.
A japán megszállók gyakran találtak halott katonákat. Ennek okát először nem értették, s ezért ezt a technikát csendes halálnak nevezték el.
1901-ben aztán megtört a titkosság, és már nyíltan tanították ezt a technikát. Gichin Funakoshi, maga is katona lévén, Okinawán elsajátította ezt a harcmodort, majd 1916-ban visszatért Japánba, ahol képességei szerint rendszerezte azt. Első bemutatóját 1920-ban Tokióban tartotta meg. Ez az időpont a modern karate kezdetét jelenti. Első iskoláját shoto-kannak nevezte, s innen a stílus neve.
Funakoshi mester hosszú élete alatt rendszerezte a karate filozófiáját, etikettjét, alaptechnikáit és formagyakorlatait. A küzdelmet elítélte, s emiatt a shotokan-iskola követői nem is rendeztek versenyeket. Tanítványai még a mester életében elkezdték és halálát követően továbbfejlesztették a karatét, így alakultak ki a mai legismertebb irányzatok: a shito ryu, wado ryu, goju ryu, majd később teljesen új reformként a kyokushinkai.
A világon ma számtalan karateirányzat létezik, amelyek különböző eredetűek. Valamennyinek vannak erényei és talán hibái is. Mindenesetre igen rövid idő alatt meghódították a világot, és az emberek nagy számban űzik. Ma a karate és annak irányzatai a világon sok tízmillió embernek nyújtanak kikapcsolódást, testedzést, gyakran még ennél is többet

Ml A KYOKUSHIN KARATE?

A kyokushinkai három szó összetételéből áll:

kyoku - jelentése végső vagy legtávolabbi,
shin - jelentése igazság vagy valóság,
kai - jelentése találkozás, összekapcsolás.

Ezek szerint a kyokushinkai jelentése: találkozás a végső igazsággal.

KANJI

A jel a japán kanji írással készült, a három szó összevonásából.

Tehát a kyokushin karate, mint azt nevének jelentése is mutatja - szemben a tradicionális japán karatestílusokkal -, olyan merőben új és nyílt módszer, amely az egyén emberségessé válásához mindig és mindenkor az igazságot keresi.

KANKU

A kyokushin karate szimbóluma a kanku, mely eredetileg a kanku dai kataban szerepel, mint égvizsgáló pozíció. E kéztartást úgy képezzük, hogy a nyitott tenyerünket kézháttal a¬cunk felé fordítva mutató- és hüvelykujjunkat egymásnak támasztjuk, a közte levő rombusz alakú résen keresztül tekintünk a messzeségbe.
A kanku az ujjak találkozásánál az egységet (összetartozást, szervezeti egységet), a csukló felőli széles rész az erőt, a kör közepe a végtelent, illet¬ve a távoli célt, az egészet összefogó kör pedig a harmóniát és a körkörös mozdulatokat jelképezi.

A kyokushin karate megalapítója Kancho Masutatsu Oyama mester, Karate Szervezet későbbi igazgatója 1923. július 27.-én (a régi japán naptár szerint jú¬nius 4-én született Tokióban.
Századunk egyik legnagyobb küzdő-egyénisége volt. Az ő képessége és fel fogása a karatéról tükröződik irány-zatában. A kyokushin karatét a világon úgy is hívják, hogy a legerősebb karate vagy erőkarate.
Célját, amely azonos minden budo harci művészet céljával - ez a zenféle tudati állapot elérése -, az erőkarate útján kívánja lérni. Alapelve: valódi harcosokat csak valódi feltételek, és körülmények között lehet nevelni, így nem ismeri el a csupán jelzett, illetve bemutatott találatot, csak a teljes erővel és hatékonysággal végrehajtott technikákat" Ehhez a kemény küzdőmodorhoz azonban csak igen fokozatos, módszeres, fizikai, szellemi és technikai felkészítés vezethet el. Edzésről edzésre egyre nehezebb próbák elé kerülnek a karatékák, melyek hatására néhány év alatt kialakul a helyes védelmi reakciójuk, megtanulnak hatékonyan támadni, blokkolni, és elviselni a kemény találatokat, így ez a módszer életszerű feltételeket biztosít a felkészülésben. A játékos karate nélkülözi azt a felelősségtudatot, melyet a kyokushin karate edzésein nap mint nap gyakorlunk önmagunkkal és társainkkal szemben. A játékos karate csupán lépcsőfoka, kezdete lehet az igazi budo karaténak. A gyakorlás során el kell jutnunk olyan szintre, mikor már az életösztön szolgálja azt az alapelemet a karatéhoz, ami a technikánál és a testi erőnél is fontosabb, ez késztet mozgásra és cselekvésre.
A kyokushin karate technikái tartalmazzák: a tradicionális japán karate egyenes vonalú ütéseit, védéseit, rúgásait, azonban amiben teljesen új reformot hozott a tradicionális iskolákkal szemben, az a kínai kempo körkörös technikáinak alkalmazása.
Oyama mester maga is tradicionális japán karateirányzatokat tanult. Hatalmas ereje már fiatal korában megmutatkozott - 22 évesen már saját mestereit is könnyűszerrel le tudta győzni. Egy alkalommal Kínában járva egy idős kungfu-mesterrel próbálta összemérni tudását, aki mindössze 50 kg súlyú volt. Az idős mester játszi könnyedséggel hárította a fiatalember borzalmas erejű támadásait. Az ifjú Oyama elszégyellte magát sikertelensége miatt, és tisztelettel kérte a mestert, mondja meg ennek az okát. Az idős mester így válaszolt: „Fiam, a fizikai erőd olyan nagy, amilyennel még nem találkoztam, de a direkt módon végrehajtott egyenes vonalú támadásaid nem alkalmasak arra, hogy erődet maximálisan összpontosíthasd egy pontba. Próbáld meg alkalmazni a körkörös technikában rejlő lehetőségeket."
Oyama hosszasan elgondolkodott az idős mester szavain. Szívós munkával, elmélkedéssel és gyakorlással - a hagyományos karate alapjaira építve - kialakította új elméletét, amely a kör, az egyenes és a pont egységéből áll. Ez azt jelenti, hogy minden technika körkörös csípőmozgásból indul, amely energiát egyenes vagy körkörös úton egy pontba fókuszálunk. Ezen elveken keresztül már lehetséges a test összes energiaforrását felhasználni, összpontosítani. Technikai és formai megjelenésében így merőben új mozgásrendszert dolgozott ki, ellentétben az elavult tradicionális japán karateiskolák tanításaival.

Egyesületünk szimbóluma és annak jelentése:

Egyesületünk jelképe a kankuban ülő szamuráj, mely egy kardot tart a feje felett. Jelképezi a bátorságot, hűséget és a kitartást!